>> Cikk megtekintése eredetiben az ikonra vagy a képre kattintva (JPG formátum)
Helyben olvasáshoz:
Lapunk előző számában az anatómia laikus tudorát, Teleky Sándor csontkovácsot mutattuk be olvasóinknak. Hogyan vélekednek a csontkovács tevékenységéről a szakorvosok? Erre kerestünk választ a kórházban.
Első utam a reumatológiai osztályra vezetett, mivel a csontkovácsnál megforduló helyi betegek gyakori látogatói ennek az osztálynak is. (Bár erről az orvosoknak nem beszélnek.)
Dr. Bátory Gábor főorvos, a jóhírű reumatológus szerényen berendezett szobájában fogad. Miután meghallgattuk a korábbi rádióriportot, kérdés nélkül belevág:
- A mozgásszervi elváltozások egy részénél kézzel is megoldható az adott probléma. A csigolyáknak egyes csúszásai vagy pedig a kényszertesttartásból adódó deformitások következtében a gerincet rögzítő hosszanti szalag izomrendszer „megmacskásodik” és fájdalmas, gyulladásos folyamattá válik. Ezek a gyulladások göbösödéssel, csomóképződéssel járnak, amiket újjal jól ki lehet tapintani. A csontkovács is ezeket tapintja ki az újjaival. Mivel ezek elmasszírozhatók, így a fájdalom megszűnik.
- Akkor miért nem alkalmazza ezt a fajta gyógymódot a modern orvostudomány?
- Az orvosi gyakorlatban is bevett gyógymód a gyulladásos izomkötegeknek, ínszalagoknak az elmasszírozása: ez is egyfajta manuálterápia.
- Itt az osztályon is végeznek manuálterápiát?
- Nem, de meg van a lehetőség, ilyen tanfolyamon való részvételre, hiszen az Orfiban foglalkoznak ezzel.
- Ezek szerint a csontkovács a manuálterápia mestere?
- Így azért nem nevezném, mivel anatómiai ismeretek nélkül nyúl a páciensekhez. Begyakorolt, jól irányzott mozdulatokkal varázslatokra is képes, de az ízületeknek az erőszakos, hirtelen helyre tevése nem veszélytelen beavatkozás. Vannak esetek, amikor még ronthat is. Porckorongsérvet egyébként manuálterápiával gyógyítani nem lehet.
- Főorvos úr elfogadja az egyenlőségjelet a népgyógyász és a csontkovács között?
- Fűben, fában orvosság - ma már egyre divatosabbak az ártalmas mellékhatásokat tartalmazó kémiai szerek mellett a természetes gyógymódok. Az ilyeneknek jövőjük van és ezt szélesebb körben kellene megismertetni az orvosokkal is.
- Ön már ajánlotta a betegeinek a csontkovácsot?
- Még nem irányítottam senkit sem hozzá, sőt magam sem mennék. Ha az ember lelkiismeretesen megvizsgálja a beteget, a rendelkezésre álló diagnosztikus eszközökkel felderíti a panasz okát, annak azért megvan a modern kezelési lehetősége, beleértve a manuálterápiát is.
- Volt-e olyan betege, aki a csontkovácstól jött Önhöz?
- Ilyen esetről nincs tudomásom, mivel a betegek úgysem mondják el kálváriájukat. De a kolléganőmtől már hallottam ilyesmit.
Szinte végszóra érkezik dr. Takács Katalin.
- Nyolcvanöt óta van magánrendelésem, és mostanában volt néhány betegem, akik a csontkovácstól jöttek, kék foltokkal tarkítva: most már csináljon valamit, mert mozogni is alig bírnak.
- A doktornő hisz a csontkovácsolásban?
- Vannak esetek, amire biztos nagyon jó: a kis ízületek helyrerakásában a miogél-csomók szétnyomásában, ezeket idővel meg lehet tanulni, a gyakorlat teszi a mestert.
- Találkozott már Teleky Sándorral?
- Még nem, de kíváncsi lennék rá. Lehet, hogy egyszer majd elmegyek hozzá.
Ezt mondják a reumatológusok, és hogyan látja a helyzetet az idegsebész, aki közvetlenül kapcsolatba kerül a bőr alatti „világgal”. Erről dr. Soós Károly főorvos beszél.
- Ma már azért a hivatásos orvostudomány is elismeri azt - azzal a nagyon józan kritikával -, hogy a bölcsesség köve nincs a kezében. És nem is kell, hogy a kezében legyen, nem sajátítja ki önmagának, hanem a tapasztalatokon alapuló gyógyító eljárásokat is alkalmazni lehet a maguk helyén. A gond csak ott van, hogy minden helyett-e vagy valami mellett.